EZEK A NÖVÉNYEK, VIRÁGOK GYENGÉN MEGVILÁGÍTOTT SZOBÁKBAN, VAGY ERKÉLYEN,

NEM ELÁRASZTVA VÍZZEL, ILLETVE, NEM TELJESEN VÍZ NÉLKÜL HAGYVA!

KIS ODAFIGYELÉSSEL! SOKÁIG GYÖNYÖRKÖDHETÜNK BENNÜK!

A LAKÁS DÍSZEI LESZNEK!

KLÍVIA

Nagymamáink idejében igen kedvelt szobanövény

volt a klívia (Clivia),

amit szobaliliomnak is neveznek. Napjainkban

ismét reneszánszát éli. A virágüzletekben egyre

nagyobb a kereslet erre, az igen érdekes,

dekoratív növényre. 

Ez az amarilliszfélék (Amaryllideceae)

családjába tartozó, Dél-Afrikából származó,

rizómás növény, igen mutatós,különleges

virágáért kedvelt.A levelek közül kihajtó,

húsos, virágszár csúcsán növő,tölcséres

virágok a sárga minden színében,a sötét

narancssárgától egészen a sárgásfehérig terjedő

változatban virítanak. Az egyik legkülönösebb

fajta az 1888-ban Zuluföldön felfedezett Clivia

miniata var. citrina, amely egy sárga változat.

Őshazájában annak ellenére, hogy rizómája erősen

mérgező, előszeretettel alkalmazták gyógyászati

célokra. Európában elsőként a skót felföldi lady

Charlotte Clive kezdte el a

termesztését, ezért John Lindley (1799-1865)

angol botanikus 1854-ben róla

nevezte el a növényt. A folyamatos

növénynemesítések célja a nagyobb virághozam

elérése, a lehető legváltozatosabb virágszínnel

bíró fajták előállítása, a növény törpésítése,

levélzetének érdekesebbé tétele

(fehér-zöld csíkos). A legérdekesebb,

legfantáziadúsabb változatokat

Japánban állították elő.

Fajok:
Clívia gardenii - kisebb virágú,

zártabb cimpájú,

tégla-vagy narancsvörös színű,

bókoló virágú faj.

Általában télen virágzik.

Clívia miniata, szobai klívia illetve

narancsliliom - a

legelterjedtebb faj. Narancsvörös virágait nagy

számban hozza.

Virágai harangalakúak vagy tölcsérszerűen

szétállóak.

Fő virágzási ideje a tavasz.

Március végétől, hosszú ideig hozza virágait.

Leírása:
A klívia tőlevelei átellenes állásúak,

szalagszerűek, fénylők. Önmagukban

is igen mutatósak dekoratívak. Alapjában véve

az egész növény mérgező,

különösen a föld alatti rizómája.

Virágai 30-50 cm magas tőkocsány csúcsán,

sokvirágú ernyős virágzatban jelennek meg.

A csövük rövid, 6 cimpájúak, többnyire

tölcséresen szétágazók. Tél közepén,

kora-tavasszal virágzik. Termése tojásdad,

amely az érés folyamán bepirosodik.

Igényei:
A világos napos helyet szereti, közvetlen

napfény nélkül.

Hűvös vagy átlagosan meleg helyen tartsuk,

télen 8-10 °C-on. Az igen szélsőséges

hőmérsékletet nem kedveli. Nagyon meleg helyen

virága fakó lesz, ha pedig túl hidegben tartjuk,

csak igen sokára kezd el virágozni.

Nálunk elsősorban szobanövényként tartják,

nyáron azonban félárnyékos helyre a kertbe is

kiültethető, vagy a cserép pereméig talajba

süllyesztve a szabadba is kitehető.

A klívia számára

legmegfelelőbb a tápdús,

jó vízáteresztő képességű,

laza, morzsalékos talaj,

amely állhat

marhatrágyaföldből,

lombföldből tőzegből vagy

komposztföldből. Átültetni

a tavaszi virágzás után, csak 2-3 évente szükséges.

Az ennél gyakoribb átültetés ugyanis gátolhatja

a virágzást. Nyáron bőven kell öntözni és

ajánlatos kéthetente 2 ezrelékes

(NPK=nitrogém kálium, foszfor)

tápoldattal is meglocsolni.

Tartása a nyugalmi időszakban.:
Lehetőleg, hűvös 8-10 C˚ hőmérsékletű

helyiségben pihentessük a növényt.

A nyugalmi időszak alatt - amely általában

októberben kezdődik és közel két hónapig

tart - szinte egyáltalán ne locsoljuk.

Ilyenkor csak éppen annyi vizet kapjon,

hogy ne száradjon ki. Tulajdonképpen ezzel az

úgynevezett szárazontartásal kényszerítjük rá

a növényt, a virágzás előtt szükséges nyugalomra.

Ha ilyenkor is rendszeresen locsoljuk és

tápoldatozzuk, akkor valószínű, hogy a

klíviánk évekig nem fog virágozni.

Ha a körülmények megfelelőek a számára,

akkor már februártól virágbimbót fejleszt.

Amikor a virágkocsány eléri a levelek magasságát,

akkor kezdjük el az öntözését valamint a

tápoldatozást.

Szaporítása:
Szaporíthatjuk magról, de ez igen hosszadalmas.

Az érett magot azonnal elvethetjük, ugyanis a

növény neveléséhez 3-5 évre is szükségünk lehet.

Virágzás utáni tőosztással vagy a gyökeres sarjak

anyanövényről történő leválasztásával gyorsabb

eredmény érhető el.

Kártevője a gyapjastetű, amely igencsak kedveli.

Lemosással védekezhetünk ellene.

Hasznos tanácsok:
Bizonyos jelek a növény tartási problémáira utalnak.

A növény kiszáradását

jelzik a hullámossá váló levelek.

Tőrothadást okozhat a túlöntözés.

Amennyiben a levelek sápadtak, fénytelenek

lesznek a növényünk valószínűleg tápanyaghiányban

szenved. A leveleken megjelenő barna foltok nap

által okozott perzselésre utalhatnak.

A klívia igen érzékeny a mozgatásra,ezért

ha bimbós vagy éppen virágzik ne háborgassuk.

Az elnyílt virágokat távolítsuk el a növényről.

_________________________________________________________________

RÁKVIRÁG

Ki gondolná, hogy Indonézia trópusi erdőiből

származó dísznövény jól érzi magát bármely

nappaliban. Ez az állítás nem is teljesen igaz,

de az igen, hogy a rákvirág (Aglaonem sp.)

eltűri a számára nem kimondottan ideális

feltételeket is. A lakás sötétebb zugaiban

is elvegetál, maximum le kell mondanunk

mintás leveleinek látványáról.

 

Levelei lándzsahegy alakúak, szélesebbek

vagy keskenyebbek, egyöntetű sötétzöldek

(Aglaonema modastum) vagy mintásak - ezüstfehér,

sárgásfehér foltosak, csíkoltak fajtól

(Aglaonema crispum, Aglaonema commutatum),

fajtától, a nemesítők munkájától függően.

Ahogy előbb is említettük:

rosszul megvilágított helyen is viszonylag

szépen fejlődik, de csökken mintázottsága.

Általános szabály, hogy minél mintásabb

levelű a növény, annál igényesebb, annál

kevésbé viseli el a sötétséget.

Fontos viszont, hogy tartsuk távol a közvetlen

napfénytől is, illetve a huzattól és a

füstös levegőtől.

 

Optimális körülmények között (meleg, párás,

tápdús és közepesen világos helyen)

kora tavasszal virágait is megismerhetjük.

a kontyvirágfélék családjába tartozik,

így rá is a tipikus fehér vagy halványzöld

virágburokból és torzsavirágzatból felépülő

kontyvirág a jellmző, amiből élénkpiros

bogyótermés fejlődik. A kifejlett növény az

1 m-es magasságot is elérheti.

 

Fényigény:
Félárnyékot kedvel, tartsuk távol a közvetlen

napsütéstől.

Hőigény:
Meleget igényel optimális számára a 18-24°C,

télen sem lehet kevesebb 16 °C-nál.

Vízigény:
Öntözzük mérsékelten lehetőleg lágy, langyos

vízzel, a virágföldet engedjük kiszáradni két

öntözés között.

Páratartalom:
Igényli a magas páratartalmat, ezért rendszeresen

permetezzük a leveleit

gyenge vízsugárral. A cserepet állítsuk nedves

kavicsrétegre.

Betegségek:
A fényhiány vagy a túl erős fény a levelek

felszínén fakóbarna, foltos elhalásokat okozhat.

Kártevők:
A pajzstetvek és a takácsatkák károsíthatják

leggyakrabban.

________________________________________

A szcindapszusz a kontyvirágfélék családjába tartozik.

Nagyon elterjedt léggyökeres liánnövény,

amely szárának hossza akár 2m-es is lehet.

Hagyhatjuk lógni a cserépből, de felfuttathatjuk

rácsra, karóra, mohakaróra is.

Szárát eltörve könnyen szaporíthatjuk,

az anyanövényt pedig bokrosíthatjuk.

Fényigényes, de a tűző naptól óvjuk.

Kedveli a meleget, és a rendszeres

öntözést, és a permetezést. Télen se legyen

13 °C-nál hűvösebb helyiségben,

ilyenkor öntözzük ritkábban.

Télen könnyen levélhullást okozhat ha

túlöntözzük, vagy ha hideg huzat éri.

Ha felkopaszodott, nyugodtan daraboljuk

fel a szárát és gyökereztessük meg.

Ezüstszürke mintákkal pettyezett

levelű változata lassabban fejlődik,

és valamivel igényesebb.

Kártevői a pajzstetvek, levéltetvek,

takácsatkák.

_______________________________________________

KRÓKUSZ

Van a krókuszoknak ősszel nyíló faja is.

Ilyen a lila-ibolyakék virágú

valódi sáfrány (Crocus sativus L.), amely

egyike a legősibb

gyógynövényeknek. Eredeti hazája Kis-Ázsia és a

Földközi-tenger vidéke,

ahol nemcsak vadon fordult elő, hanem széleskörűen

termesztették is.

A virág háromágú bibéje illóolajat, karotint,

festékanyagokat és zsírsavakat tartalmaz.

Már az ókor orvosai ismerték görcsoldó, izgató,

hurutcsillapító, szemgyógyító hatását.

Az i.e. 15. századtól kelmék festésére használták.

Színező hatása oly

erős, hogy 1: 100 000 hígításban a vizet még

észrevehetően sárgára festi.

Igaz, 1 kg-ban egymillió bibe van, és ennyit

összegyűjteni nem kis feladat!

A valódi sáfrányt Homérosz is megemlíti.

A monda szerint Zeusz főisten

a sáfrány illatától ittasult meg, amikor Ida

hegyén Hérával, a házasság és a születés

istenasszonyával (aki mellesleg Zeusznak

a testvére is volt!) a menyegzőjét tartotta.

Akkor Gaea, a Föld istennője a nász

helyén - szerelmük dicsőítésére - hirtelen

sáfrányvirágokat növesztett körülöttük.

Mindez persze nem akadályozta meg Hérát abban,

hogy roppant változatos módszereket eszeljen ki

hűtlenkedő férje halandó szeretőinek üldözésére.

A legenda nem nélkülözi a szokásos "valóságmagot",

mert a kutatások szerint a sáfrány valóban

bódulatot okoz. A középkortól kezdve a sáfrányt

nemcsak kelmék és a női haj festésére

használták, hanem bor és ételek színezésére is.

Egy bibe egy liter vizet alaposan megfest!

Manapság a sáfrányt egy más növénnyel,

a sáfrányos szeklicével, vagy más nevén a

szajlórral pótolják.

Ez minden nehézség nélkül megtermelhető a

kiskertekben is. A háromszögletű, némileg a

napraforgóhoz hasonlító, de fehér színű magját

a fagyok elmúltával, április közepén kell elvetni,

lehetőleg meleg fekvésű helyen.

A növények gyorsan nőnek, és másfél méter

magasak lesznek. A szár végén hozzák

tüskés-fészkes, narancssárga virágaikat.

Ezekből - elvirágzás után - a szirmokat kell

kitépni és megszárítani. A szirmok ugyanúgy

használhatók bor vagy húsleves festésére,

mint a valódi sáfrány. Termesztése

A krókusz hagymagumós évelő növény, amelynek

mintegy 80 faja él vadon és a kertekben.

Leveleit már jóval a virágzás előtt kifejleszti;

jellemző, hogy a levelek közepén egy erős,

fehér csík fut végig.

Egy hagymából egy, vagy több virág fejlődik.

A növény mindössze 8-10 cm magas. A virágok

színe nagyon élénk, egyszínű vagy erezett;

a hibridek a vörös kivételével minden színben

előfordulnak.

Kertekben a legkedveltebbek a tavasszal nyíló

krókuszok: a fehér C.fleischeri, az élénksárga,

kívül vörösesbarnán csíkozott C. korolkowii,

a tiszta aranysárga, kisebb virágú C. ancyrensis

és a sárga virágú C. chrysanthus.

Enyhe télen már február végén nyitja lila,

apró virágait a C. tommasinianus.

Oldal: Virágok
Horváth József - © 2008 - 2024 - horvathjozsef.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat